Horgásztatok már 40 km/órás szembeszélben egész nap? Iszonyat idegesítő. Na nem azért, mert nem tudsz rendesen dobni. Nem is azért, mert fogalmad sincs, hogy ez most kapás, vagy csak a hullámok/szél játéka a kapásjelzővel. Ami idegesítő, az a zaj, ami mindkét füled mellett süvölt folyamatosan. Kimennék megint ugyanilyen időben? HÁT PERSZE!
A húsvéti hosszú hétvége két napi horgászatot tartogatott számunkra, gyors számadással a nyereség: tapasztalat, fogtunk 4 pontyot (3 kg + 3 db 1-1,5 kg), 2 dévért, 1 kárászt, a veszteség két teljes szerelék plusz némi apró, amibe a horgászat kerül.
Az első nap még hazahoztuk a fogást, de mivel a fagyasztó tele van, inkább a szomszédnak adtam, második nap már rutinosan nem vittem szákot sem.
A menetrend ugyanaz volt, hiszen a bevált recepten minek változtatni, kekszes etetőanyag, giliszta, fenekező szerelék.
Hol legyen a kapásjelző?
Eddig két gyűrű közé raktam, de egyiket elröptettem messzire egy berántásnál, másik meg körbetekeredett hirtelen 3x kapáskor, és gyorsan le kellett szedni, mielőtt szakad minden. Szóval most már inkább a bot végétől kb. fél méterre lógatom, így szépen látszik a kapás is, érzékenyebbnek tűnik, ugyanakkor szélben nem annyira csalóka, mint amikor szabadon himbálózik a gyűrűk között.
Az első nap viszonylag eseménytelenül telt, de arra jó volt, hogy megtanítson arra, hogyan néz ki, amikor a szél mozgatja a kapásjelzőt, és milyen az, amikor kapás van. Bármilyen meglepő, nagyon jól látszik a különbség, de hát csecsemőnek minden vicc új. Szerencsére megismerkedett kisfiam a szomszédban pecázgató Feri bácsival, akitől sok hasznos tanácsot kapott, és ajándékba egy kézi készítésű kapásjelzőt! :D Feri bácsi okos és tapasztalt horgász, szerintem még hallani fogunk róla, elvégre sok tanulnivalónk van még!
De térjünk rá inkább három tanulságos dologra.
1. Ha valami fenéken heverő damil-mocsok gubancba beakad a teljes szereléked, akkor két dolgot tehetsz. Ha közel van, és látod, megpróbálhatod kiszabadítani, de nem akárhogy. A másik lehetőség, hogy simán vágod a zsinórt.
A kiszabadítás trükkös dolog. Egyrészt nem szerencsés hozzá se a botot, se az orsót erőltetni, szóval ne húzzad, vonjad, hanem vagy a kabátod ujjára tekerj belőle 2-3 hurkot, vagy valamivel fogd meg a zsinórt, és úgy próbáld kihúzni, kiszabadítani. Így is simán belevág a kisujjadba a zsinór csontig, ha nem figyelsz, szóval a legbiztonságosabb mégiscsak a vágás.
2. Ha egyszer elakadt a szereléked abban a szarban, akkor inkább menj odébb 2-3 métert, és ne hajigálj felette, mert még kétszer el fogsz akadni....szerencsére a második akadással visszaszereztem az első elvágásakor visszamaradt szereléket, de cserébe otthagytam a másodikat....a harmadik kiakadt nagy nehezen, de akkor már nagyon szidtam a hülye fejemet, és odébb is mentem.
3. Azért van az orsón fék, hogy használjuk. Két halat vesztettünk, egyszer a teljes szereléket elvitte, egyszer pedig az előkét szakította el a csomó alatt. Mindkét alkalommal már parton volt a hal, nem feküdt fel a vízfelszínre, hanem inkább hirtelen erővel megugrott, és vitte, amit tudott. Ha itt engedtem volna a féken, épp a határon egyensúlyozva, még játszhattam volna vele kicsit, ami egyrészt izgalmas és szórakoztató, másrészt pedig kíméli a berendezést.
Egy szó mint száz, nagyon izgalmas és élvezetes két nap volt, remekül éreztük magunkat a kissé mostoha idő ellenére is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése