A szereléket "modernizáltam", eddig ugyanis a kosár a főzsinóron volt, most nem, hanem ahhoz egy forgó karabíner utáni 60 centis zsinórral kapcsolódik.
Kimentünk reggel két srácommal, a csalipaletta csemegekukoricából, fokhagymás pufiból, gilisztából és gyümölcsös bojliból állt. Előrebocsájtom, hogy tökmindegy mit raktunk a bot végére, délután 14.00-ig egy nyamvadt kapás nem volt, nem hogy ponty, de kárász/keszeg sem. Ezzel a tapasztalatommal nem voltam egyedül, a szomszédban horgászó Árpi bácsi a maga 50 éves horgászrutinjával sem fogott sokkal többet, illetve ez csak részben igaz. Ő ugyanis fogott négy pontyot, ebből 3-at kora reggel, amikor mi még nem voltunk kint, meg azért akadtak a keszegek is a horgára. Ha már ilyen sikeres egy ilyen csöndes napon is, akkor gondoltam kifaggatom, kérek tanácsokat, segítséget. Hát kaptam is bőven, ezért nagyon hálás vagyok neki.
Íme a ma tanult okosságok:
Milyen csalit használjunk a Naplás-tavon?
A Naplás-tavon hideg vízben március-áprilisban még megy a giliszta pontyra (illetve fordítva), de aztán felejtős. Ilyenkor már a pufi a sláger náluk, abból is inkább a sárga, mézes ízesítésű (persze, hogy nekem csak fokhagymás volt....), aztán mikor felmelegszik a víz, onnantól kukorica dögivel. Bojlival ne is próbálkozzak, mert azt csak akkor eszik a halak, ha valami sport társaság 3-4 napon keresztül beetet vele, akkor is csak annak a környékén veszik fel, szóval veszett fejsze nyele. Persze ha valaki az amurokra pályázik, akkor mehet az erjesztett kukorica beetetés csónakkal, elég szépeket lehet vele fogni, de majd csak nyáron.
Hogyan tudom javítani a szerelékemet?
Amikor ilyen kevés a kapás (óránként egyszer, ha valami megpiszkálta a csalit, már jó volt, bár az is csak egy félvak keszeg lehetett, és beleütközött), érdemes két horoggal horgászni. Mondtam Árpi bácsinak, hogy nosza, nézzük meg a szerelékemet, kihúztam, erre egy határozott svunggal kézbe vette, és már ott is virított egy csomó a kosár felett, majd mondta: "Na, van kész előkéd? Mostmár felrakhatod..." Egyébként persze bőven elég az egy horgos módszer.
Etetőanyag-fiaskó
Megnézte az etetőanyagot is, majd komótosan megcsóválta a fejét, aztán mondta, hogy ez így nem lesz jó, majd ő ad egy kicsit, ami feljavítja. Az volt a baj, hogy az etetőanyag ott maradt a kosárban, nem terítette meg az asztalt a halaknak becsapódáskor, így nem volt esélye annak, hogy csipegessenek a kicsik, és odavonzzák a nagyokat, vagy abban az irdatlan víztömegben egyáltalán megtalálják az én horgomat. "Figyelj" -mondja- "Következőt csináld: menj el a terményboltba, van egy ott a Péceli út felé, meg arra is valahol (mutat a Vidámvásár utca irányába), vegyél búzadarát, kukoricát, kölest, meg amit találsz és szimpatikus. Kilója vagy 70 forint, jut eszembe mennyi volt ez az etetőanyag?....Na mindegy... Szóval keverd ezeket össze, aztán amikor másnap mész horgászni, vegyél belőle egy kis lábasnyit, öntsél alá kevés vizet (nem kell sok, csak hogy éppen lebegjenek benne), és főzd vagy 15-20 percig. Aztán tegyél rá fedőt, és hagyd úgy reggelig, hogy jól megszívja magát. Reggel meg áztatott száraz kenyérrel jól gyúrd össze, aztán jöhetsz."
Majd adott is egy rendes adagot, amivel meg is tömtem az etetőkosarat.
A nap hala
Miután a fentieket megfogadtam, egy fél óra múlva meg is jött az első kapás, a ponty. Berántás után átadtam a botot a fiamnak (és nem felejtettem el lazítani a féken egy kicsit, okulva a múltkoriból), ő fárasztotta egészen a partig, aztán kiemeltük. Volt nagy öröm és bódottá! Ebből egyértelműen látszott, hogy Árpi bácsi nem a levegőbe beszélt. :D
Hol horgásszak?
"Ááááá...itt elég iszapos...dobjál oda, ott a bokor meg a fa irányába, hogy a horgod úgy két-három méterrel attól a kukától balra lévő vonalban legyen. Na ott már keményebb az alap, jobban fog látszani a csalid, a múlt héten én is ott fogtam azt a négynyócvanas pontyocskát."
Mondtam neki, hogy jó, arra dobok, majd elhajítottam jobbra keresztbe a másikon. Azt mondta: "Sebaj, eleinte én is csak az irányt tudtam, amerre dobni akarok, a szerelék meg ment arra, amerre akart...lesz ez még jobb is"-biztatott. Én meg nem adtam fel, így végül sikerült a kívánt hely közelébe dobnom.
A nap hátralévő része gyorsan telt, jött egy keszeg meg egy kárász, vagy egy keszeg (bár magabiztosan rávágom a kisfiamnak, hogy ez éppen melyik, igazából nem nagyon tudom őket megkülönböztetni még...). Ami még eseményszámba megy, hogy 2 bazi nagy busát kapart ki a halőr a vízből, megtelt vele egy hagyományos talicska, erre Árpi bácsi mondta, hogy "Jó az, dögöljön ki az összes, semmi szükség itt ezekre", amiből kitaláltam, hogy nem kedveli különösebben ezeket a planktonevőket, melyeknek se íze, se bűze (már ha enni akarjuk....ha rohad, akkor nem annyira kellemes a bukéja).
Szumma-szummárum, jó idő volt, sokat tanultam, jól éreztük magunkat, remek nap volt a mai is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése