És ekkor elemi
erővel tört fel bennem a horgászat iránti szunnyadó szenvedély, ami azóta is
szüntelenül lángol. A hazajövetel után utána jártam, hogy hol tudok vizsgázni
még május elseje előtt, hiszen a négy napos hosszú hétvégét már a vízparton
akartam tölteni. Mivel a horgászvizsgával kapcsolatos szabályok igencsak megváltoztak
az elmúlt 1-2 évben, rá kellett jönnöm,
hogy nem öt perc lesz a megszerzése mint annak idején, valamelyik horgászbolt
egy-két négyzetméteres raktárában. Ifi koromban Markazon voltam tag, de
esélytelennek tűnt, hogy két hét alatt bármilyen, igazolvány és állami jegy
kiváltására jogosító papírt beszerezzek, így 25-30 év távlatából.
Mivel az új
szabályozásá szerint horgászvizsgát a megyei kormányhivatal földművelődésügyi
igazgatósága szervezi, gugli, és így találtam időpontot Szolnokra április
30.-án reggel 9:30-ra. Kelés hajnalban
(szerencsére 5 percre van a vasútállomás, és ez a szolnoki vonal), és, rövidre
fogom, voltunk négyen a vizsgán (két fiatal hölgy!!), 11-es vonattal haza,
délben irány a pecabolt kezemben a friss vizsgapapírral, és délután a kezemben
volt a horgászigazolvány, benne a fogási naplóval és az állami jeggyel.
Az első
horgászatom a csömöri tóhoz vezetett, a két nagyobb gyerekem kísért el (esélyük
nem volt nem felkelni hajnalok hajnalán, de egész jól bírták), kezemben a
vadonatúj felszerelés, ami akkor csak egy darab match botot tartalmazott,
merítő háló és egyéb kiegészítők (ami a nyár során folyamatosan bővült, aminek
leginkább pénztárcám látta kárát, de megérte...)
A tópartra érve
kiváltottuk a napijegyet, és a parkolóhoz közel letáboroztunk. A csömöri tavon
két parkoló van, ha Csömör felől érkezünk, akkor a tavat elérve rögtön jobbra,
a játszótérrel szemben van az egyik, a másik pedig egy tujákkal védett terület
a közvetlen a halőrház mellett. Innen gyalogosan közelíthetők meg a
horgászállások. Körülbelül hatvan horgász tud egyszerre viszonylag kényelmesen
egyszerre horgászni, de nem egyszer tűnt ez a szám nagyobbnak. A tó
népszerűsége töretlen nem csak a horgászok, de a kis kiruccanást kedvelő
családok, párok között is, de nem egyszer láttam futókat is akik a tó körül rótták
a köröket. Maga a tó egy igazi gyöngyszem, a nyáron sok tónál megfordultam, de
talán még mindig ez fogott meg a legeslegjobban, mégha horgászat szempontjából
nem is ez lett a favorit tavam.
Szóval ahogy
kicuccoltunk, a gyerekek azonnal lógatták a spiccbotot, egy szem csontival, én
pedig az olvasottak és a hallottak alpján összszereltem a szereléket. Kb. 2
órába tellett, mire az első értelmes dobásig eljutottam. Így utólag, egy kicsit
túlbonyolítottam, és eléggé merev voltam. Pontos előkehossz, mélységmérés, úszó
súlyozása, egyszóval, eléggé vicces hatást keltettem. A melletünk lévő
horgászok, egy anya a felnőtt fiával fogott egy kagylót, majd egy rákot, nagyon
kedvesek voltak, és az egyik elrontott dobásuknál viccesen meg is jegyezték,
hogy nagy hatással vagyok rájuk, eltanulták a dobótechnikámat! A dobást
nehezítette, hogy pont két egymáshoz közeli fűzfa között voltunk, így minden
második dobásom beleakadt a fűzek kilógó ágaiba. Aztán, egyszer csak, magam sem
gondoltam, de elmerült az úszó!!!! És igen, bevágás, görbül a bot, és egy
csodaszép tenyérnyi kárász!!! Aztán a következő! Fiamat és a lányomat rögtön
bevontam. Fiam megtanult meríteni, a lányom pedig adagolta a csontit meg a
horogszabadítót.
Nap végére 22
kárászt fogtunk, és volt még egy érdekes helyzet, az egyik dobásnál sikerült
úgy megakasztanom a fűzfát, hogy egy nagy csattanás kíséretében berepült az
úszóm kb. 10 méter damillal. Mire újrakötöttem, már láttam, hogy kapás van
rajta, a kárász ide-oda vitte a szereléket. A parton egész nap bajlódtam a
gubanccal, ott azonban kb. a tizenötödik dobásra és megfelelő húzásra sikerült
megmentenem az úszót - és persze a halat!
Összességében
véve, remek kis peca volt, a gyerekek nagyon élvezték, én is, többször
visszatértünk még a nyár folyamán, azonban pontyot összesen kétszer sikerült
fogni, legtöbbször csak kárász jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése