2014. november 20., csütörtök

Csömöri tavi élmények - kezdetek

Kezdeném a bemutatkozással. Safranka Péter vagyok, egy újrakezdő horgász. Az elmúlt években vidéki rokonoknál nyaraltunk, és ezeken a heteken egy nap a horgászatról szólt. Idén április elején szóltam a komámnak, hogy itt egy szabad hétvége, a gyerkőcökkel meglátogatnám, és menjünk horgászni, ne várjunk nyárig. A sikeres hétvége után elgondolkodtam azon, hogy a pecára nem muszáj mindig egy évet várni, lehetne ezt sűrűbben, mint gyerekkoromban.


És ekkor elemi erővel tört fel bennem a horgászat iránti szunnyadó szenvedély, ami azóta is szüntelenül lángol. A hazajövetel után utána jártam, hogy hol tudok vizsgázni még május elseje előtt, hiszen a négy napos hosszú hétvégét már a vízparton akartam tölteni. Mivel a horgászvizsgával kapcsolatos szabályok igencsak megváltoztak az elmúlt 1-2 évben, rá kellett  jönnöm, hogy nem öt perc lesz a megszerzése mint annak idején, valamelyik horgászbolt egy-két négyzetméteres raktárában. Ifi koromban Markazon voltam tag, de esélytelennek tűnt, hogy két hét alatt bármilyen, igazolvány és állami jegy kiváltására jogosító papírt beszerezzek, így 25-30 év távlatából.

Mivel az új szabályozásá szerint horgászvizsgát a megyei kormányhivatal földművelődésügyi igazgatósága szervezi, gugli, és így találtam időpontot Szolnokra április 30.-án  reggel 9:30-ra. Kelés hajnalban (szerencsére 5 percre van a vasútállomás, és ez a szolnoki vonal), és, rövidre fogom, voltunk négyen a vizsgán (két fiatal hölgy!!), 11-es vonattal haza, délben irány a pecabolt kezemben a friss vizsgapapírral, és délután a kezemben volt a horgászigazolvány, benne a fogási naplóval és az állami jeggyel.

Az első horgászatom a csömöri tóhoz vezetett, a két nagyobb gyerekem kísért el (esélyük nem volt nem felkelni hajnalok hajnalán, de egész jól bírták), kezemben a vadonatúj felszerelés, ami akkor csak egy darab match botot tartalmazott, merítő háló és egyéb kiegészítők (ami a nyár során folyamatosan bővült, aminek leginkább pénztárcám látta kárát, de megérte...)

A tópartra érve kiváltottuk a napijegyet, és a parkolóhoz közel letáboroztunk. A csömöri tavon két parkoló van, ha Csömör felől érkezünk, akkor a tavat elérve rögtön jobbra, a játszótérrel szemben van az egyik, a másik pedig egy tujákkal védett terület a közvetlen a halőrház mellett. Innen gyalogosan közelíthetők meg a horgászállások. Körülbelül hatvan horgász tud egyszerre viszonylag kényelmesen egyszerre horgászni, de nem egyszer tűnt ez a szám nagyobbnak. A tó népszerűsége töretlen nem csak a horgászok, de a kis kiruccanást kedvelő családok, párok között is, de nem egyszer láttam futókat is akik a tó körül rótták a köröket. Maga a tó egy igazi gyöngyszem, a nyáron sok tónál megfordultam, de talán még mindig ez fogott meg a legeslegjobban, mégha horgászat szempontjából nem is ez lett a favorit tavam.

Szóval ahogy kicuccoltunk, a gyerekek azonnal lógatták a spiccbotot, egy szem csontival, én pedig az olvasottak és a hallottak alpján összszereltem a szereléket. Kb. 2 órába tellett, mire az első értelmes dobásig eljutottam. Így utólag, egy kicsit túlbonyolítottam, és eléggé merev voltam. Pontos előkehossz, mélységmérés, úszó súlyozása, egyszóval, eléggé vicces hatást keltettem. A melletünk lévő horgászok, egy anya a felnőtt fiával fogott egy kagylót, majd egy rákot, nagyon kedvesek voltak, és az egyik elrontott dobásuknál viccesen meg is jegyezték, hogy nagy hatással vagyok rájuk, eltanulták a dobótechnikámat! A dobást nehezítette, hogy pont két egymáshoz közeli fűzfa között voltunk, így minden második dobásom beleakadt a fűzek kilógó ágaiba. Aztán, egyszer csak, magam sem gondoltam, de elmerült az úszó!!!! És igen, bevágás, görbül a bot, és egy csodaszép tenyérnyi kárász!!! Aztán a következő! Fiamat és a lányomat rögtön bevontam. Fiam megtanult meríteni, a lányom pedig adagolta a csontit meg a horogszabadítót.

Nap végére 22 kárászt fogtunk, és volt még egy érdekes helyzet, az egyik dobásnál sikerült úgy megakasztanom a fűzfát, hogy egy nagy csattanás kíséretében berepült az úszóm kb. 10 méter damillal. Mire újrakötöttem, már láttam, hogy kapás van rajta, a kárász ide-oda vitte a szereléket. A parton egész nap bajlódtam a gubanccal, ott azonban kb. a tizenötödik dobásra és megfelelő húzásra sikerült megmentenem az úszót - és persze a halat!

Összességében véve, remek kis peca volt, a gyerekek nagyon élvezték, én is, többször visszatértünk még a nyár folyamán, azonban pontyot összesen kétszer sikerült fogni, legtöbbször csak kárász jött.