Alcsútdobozi Zoltán és Diana Horgásztó éjjel-nappal (8.)

Hétvégére beterveztünk egy jó kis horgászatot a Zoltán-tavon, amire próbáltam előre készülni - vajmi kevés sikerrel, mert erről a tóról sem lehet túl sokat megtudni a netről. Jöjjön hát egy kis ismertető róla, röviden összefoglalva: érdemes kimenni.

A két tó (Zoltán és Diana) Etyek és Alcsútdoboz között fekszik, egy patak felduzzasztásából táplálkozik, a honlapját itt találjátok. A megközelítése egyszerű, de a lehajtót simán el lehet téveszteni, mivel a kihelyezett táblát oly szépen körbenőtte a növényzet, hogy csak akkor láttam meg, mikor már lehajtottam a főútról. Lényeg, hogy Etyek felől érkezve egy kilométeres lejtő végén lesz a Szt. László patak híddal, na az után kb. 50 méterre van a lehajtó, amin keresztül meg lehet közelíteni a tavat, szóval időben kell fékezni.

A földút először a Diana tó mellett visz el (a tó jobbra esik az úttól, ha balra van, akkor valamit nem jól csináltál), amely elég nagy kiterjedésű, nádasokkal bőségesen tűzdelt tó, remek horgászállásokkal, helyenként kisebb stégekkel. Szépséghibája, hogy egy napi horgászat ott 20.000 Ft, amit nem is értek, mindenesetre az a "nagyhalas" "bojlis" tó.

Az út ezután egy filmforgatás helyszíne mellett visz el, ahol egy épített középkori városka omladozik, amióta nem hasznosítják a díszletet. Ezután érkezünk a két tó közti szűkülethez, ahol találjuk a halőrházat (0-24), az épületben nappal büfé üzemel és WC található. A halőrház mellett van a parkoló, ahol lerakjuk a kocsinkat, és becuccolunk a horgászhelyünkre. Talicska nincs, de egy kis motoros utánfutóval 500 Ft-ért elvontatják nekünk a cájgot oda, ahova akarjuk. A családi jegy (24 óra időtartamra) kissé borsos, 7500.- Ft, ugyanakkor ezért 5 bottal horgászhatunk, 4 db nemes hal vihető el plusz 3 kiló apraja, szóval innen nézve nem olyan rossz. Más tavaktól eltérően itt gyerekjeggyel is elvihető egy szép ponty vagy más nemes hal. Fontos infó, hogy magán jellegéből fakadóan horgászigazolványt tőlem nem kértek, és ahogy láttam itt-ott a neten, mástól sem.

A patakvölgy gyönyörű, festői szépségű, árnyékot adó fa mindenhol van, a horgászhelyek közelében bográcsozni, vagy csak úgy melegedve tüzet rakni a kijelölt helyeken lehet. A két tó találkozásánál a Zoltán kiszélesedik (így is átköphető dinnyemaggal), na abban az öbölben nappal rengetegen horgásztak, kapást nem láttam, cserébe a szembe-szomszédok gyakran anyázták egymást... A halőrház környékén van egyébként egy nagyobb füves placc, fa játszótér, láb között kavirnyázó csirkék, kacsák, galambok, illetve ló és láma, azaz kifejezetten családi pihenésre tervezett hely!

Bár nem jártam végig a tavat, gyakorlatilag az első nádassal szemben letelepedtünk, azért látható még néhány jó hely a tóparton, ahonnan eredményesen horgászhatunk. A horgászatot feldobták némi szerencsejátékkal is a tulajok, a Zoltán tóban van 2 jelölt hal, amelyek kifogása esetén 50.000 Ft nyereményre számíthat a ho-ho-horgász, a Dianában ez a nyeremény 1.000.000 is lehet.

Horgászat

Este 21.00 körül érkeztünk, még kellemes fény volt, így nem kellett vaksin sátrat állítani, szereléket összedobni, bár ez utóbbi a moduláris szerkóm esetében már akár tényleg vakon is megy.

Amire nem voltam felkészülve, az a nagyon pici távolság, amit dobni kellett. Mivel eddig minden tavon volt bőségesen hely, nehezen tudtam kiszámítani azt az erőt, amivel meg kell dobni a botot, mivel a szemközti nádas kb. 20 méterre volt. Végül csak kétszer csaptam bele a szereléket, és mind a két alkalommal ki is tudtam szabadítani, de a sötét éjjelen kellett bátorság minden egyes csalicseréhez.

Becéloztam a nád tövét, és attól 2-3 méterekre ment be a szerelék. Az etetőanyag a házi vegyes keverék volt (tojótáp, magvak, darált kukorica kenyérrel összedolgozva), csalinak kipróbáltam sokmindent, végül két kombináció volt nyerő. A dévérek buktak mindenre (kolbászos kukorica, csemege kukorica, giliszta, édes-csípős kukorica, epres pellet), de a legtöbb kapás mégis az édes-csípős kukorica+fokhagymás (piros) pufi kombinációra volt.

A halak kajásak voltak, hajnal 1-ig jöttek folyamatosan a kisebb-nagyobb dévérek, meg egy pontyocska is. Utána csend volt, majd hajnali 4-5 óra között indult meg a roham. Gyakorlatilag 5 percenként volt kapás, kisfiammal kb. 20 dévért szedtünk ki a vízből 2 óra alatt. A kapások ejtősek voltak (még jó, hogy nem a nád felé füstölős), de határozottak, a dévérek is szép nagyok voltak, a pontyok napközben jöttek olyan 7-10 óra között.

Nappal egészen délelőtt 11 óráig ettek még a halak, utána beállt a halotti csönd, közben kisfiam átállt úszózásra, csonti plusz kukorica volt a kombináció, és gyakorlatilag nem állt meg. A kis gyerektenyérnyi keszegek és annál nagyobbak folyamatosan kapkodták a kaját, érdekes, hogy egész horgászat alatt 2 db küszt fogtunk csak, mintha nem is léteznének a tóban. Rablóhalakról csak információk vannak, süllő állítólag van sok, ez mondjuk magyarázza a kevés snecit...

Nem tudom, hogy a többiek mit csináltak, mivel horgásztak, de mellettünk balra semmilyen kapást nem láttam, talán csak egy dévért, miközben mi folyamatosan kapkodtuk ki őket, és a nap végére 3 szép pontyot fogtunk, valamint 30-40 dévért.

Meg kell említenem, hogy az időpontválasztás egyáltalán nem volt véletlen, szombat nappal tartottuk a Waze-találkozót, így nappal már népes társasággal riogattuk a halakat, volt bográcsos csilisbab, jó társaság, így egy igen eredményes és jó hangulatú horgászatot zártunk.

Ezt a tavat is ajánlom mindenkinek, aki gyerekkel keresi a sikerélményt!