2014. május 6., kedd

Szakadás, csomók


Bár az előző bejegyzésben futva említettem, ha esetleg idetévedne valaki, nem baj, ha talál egy kis külön szösszenetet is a szakadásról, csomókról, amelyek természetesen nem saját kútfőből pattantak ki.



Mint azt írtam, 3-szor hajítottam jó messzire a szereléket, és ebből kétszer a felső horogkötés alatt szakadt el a zsinór, egyszer pedig a végfülben. 

Mik is lehettek az okok?

Érdemes végiggondolni, hogy mi vezetett a szakadáshoz. Önmagában egyik tényező sem felelős kizárólagosan a történtekért, és az sem biztos, hogy az az ok, ami először eszünkbe jut. Alapvető fizikáról van szó, van egy kifejezetten hosszú erőkarunk, amelyen komoly erők mozdulnak meg. A szakadás konkrét helye nem annak okát jelöli ki, hanem a leggyengébb láncszemet a rendszerben, lehet, hogy teljesen máshol kell választ keresnünk a miértekre! Nyilván egy rutinos öreg róka kapásból vágja, mi a hiba, de kezdőnek ez még komolyabb fejtörést jelent. 

1. A csomó
A felső horog rögzítésére hagyományos végfület kötöttem, ami a haldorádó vonatkozó cikkében a "hurkolt végfül" névre hallgat. Ezt kötötte rá "Árpi bácsi" a múltkor. Némi diskurzust folytatva "Öcsi bácsival", a kedvenc XVII. kerületi horgászbolt tulajával, kiderült, hogy szép és jó ez a csomó, csakhogy régi. A régi módszer -bár sokszor igen hasznos- a modern zsinóroknál két okból kifolyólag nem mindig jó megoldás. A régi zsinórok, bár szakítószilárdságukban meg sem közelítették a mostaniakat, a csomókat nagyon jól tűrték, nem igazán gyengítette őket. Az újabb technológiájú mindenféle bevonattal és egyébbel ellátott zsinóroknál azonban előfordulhat, hogy a bevonat sérül a meghúzáskor, vagy épp egyszerűen csak a csomó utáni kényszertartást nem bírja annyira. A másik tényező, ami a szakadást okozhatta, igen banális természetű: a csomó meghúzásakor nem nedvesítettem meg (nyállal), így a sérülés sokkal valószínűbb, valamint a csomó szerkezete sem annyira egyenletes. Ez tehát nem a szakadás oka, hanem megmutatta, hogy itt is hiba van a rendszerben.

2. A súly
Közvetetten igen, az is okozhatta. Mivel mind a bot, mind a zsinór képes arra, hogy ekkora súlyt biztonsággal célba repítsen, elméletileg nem kellett volna elszállnia, mégis megtette. A dobósúly először egy 40-es, aztán egy 30-as kosár volt nem túltömve etetőanyaggal. Ugyanakkor ez a súly az én százkiváló dobótechnikámmal ötvözve, plusz a zsinór gyengítése megtette a magáét.

3. Dobótechnika
Na az konkrétan még nincs, most tanulom, hogyan is érdemes ezt az egészet kivitelezni, de az biztos, hogy nagymértékben hozzájárul a szakításhoz, hiszen elég egy rossz mozdulat... Itt van egy jó kis videó, ami szépen elmagyarázza, hogyan is kellene ezt csinálni. Hozzáteszem, hogy eddig nem figyeltem nagyon, hogy épp hol is áll az orsóm, és az egyik szakadásnál bizony vissza is csapódott, így magát a szakadást az okozta.

Mi a megoldás?

1. Alapszabály, hogy a lehető legkisebb -még megfelelő- súllyal érdemes dobálni a szakadások elkerülése érdekében. 
2. Felső horogra érdemes inkább egy csomó nélküli megoldást alkalmazni, több válfaja ismert a fém forgóktól a műanyag gyorscsatlakozókig, de akár el is hagyhatjuk a felső horgot, főleg ha jó a kapás. Én inkább csak azért használom, hogy kipuhatoljam, melyik csali válik be épp.
3. A különféle csomózási technikák közül érdemes próbálkozni, melyik válik be nekünk a legjobban. A legegyszerűbbek egyike a forgókba, fülekbe történő csomózáshoz a Palomar csomó, fonott zsinórokhoz sokszor a gyártó is ezt ajánlja. Végfülnek éna  már fent is említett "hurkolt végfület" használom, és már azt is tudom, hogy máshogy viselkedik a zsinór végén, mint a közepén ;).


Annyi féle-fajta csomó van, hogy felsorolni is lehetetlen, számomra a legtöbb segítséget egyébként Jenő Horgászboltjának bejegyzése nyújtotta, az ott lévő képeken, gifeken szépen meg lehet azokat érteni, és tanulni.
4. Helyes dobótechnika elsajátításával csökkenteni tudjuk annak esélyét, hogy túl vehemensen rángatjuk meg a szerelékünket.
5. Ha semmi nem működik, mert annyira bénák vagyunk, inkább kössünk egy jó erős, 10-12 méteres dobóelőkét, az remélhetőleg bírni fogja a terhelést. (Persze ennek elsődlegesen nem itt van értelme, hanem főleg akkor, ha nagy távokat kell dobni).

Mára ennyi okoskodás elég is lesz :D